Nem tűntünk ám el, csak összejöttek a dolgok: Biának vírusos torokgyulladása volt, ami végigment az egész családon, és remélem most már biztosan kijelenthetem, hogy kivéve a legkisebbet, mert Ádám nem kapta el.
Aztán kicsit megijedtem, mert Ádám volt, hogy egy nap háromszor is kakilt (na igen, egy hónapja még az volt a bajom, hogy csak hetente egyszer történt ez), attól tartottam, hogy elkaphatta mégiscsak, csak nála így jelentkezik. Aztán kiderítettük a gyerekorvossal, hogy az általam szedett Stodal mehetett át a tejen, és lazíthatta fel a székletét ennyire...
Persze Bia még ebben a szottyos állapotában is szívesen vette le este a pizsomanadrágját alvás helyett, míg egyszer meg nem elégeltem, és kilátásba helyeztem, hogy az új, hercegnős pizsomáját oda fogom adni Hannának.- Nem, add inkább George-nak (nesze neked nevelés!!!).
- George fiú, neki nem adhatok hercegnős pizsomát.
- Neeeem, George lány, láttam a fülbevalóját.
Nem tudom, hogy mit láthatott George fülében, majd legközelebb megnézzük. Mindenesetre annyira biztos volt a dolgában, hogy este mégegyszer elismételte, hogy George-nak kell adnom a hercegnős pizsomáját.
(Anya, engem is fényképezz le. Jó, de akkor nézz ide, és ne a Fifit nézd. Hát nem sikerült idenéznie.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése