Bia mondta 7...

- Anya kik laknak a mennyországban? - kérdezte egyik nap Bia.
- Akik már nincsenek velünk. - válaszoltam, és idegességemben gyorsabban tömködtem Ádiba az ebédet.
- De kiiiik?
- Tudod, akik már meghaltak. - már azon törtem a fejem, hogy mit válaszolok, a "kik haltak meg?", vagy "mi az, hogy meghalt?" kérdésre...
- Neeem, anya. Hát az angyalka, a mikulás és a húsvéti nyuszi.

Ébredés után

Ádi "mondta"

Ádi mostanában elkezdte nyújtogatni a nyelvét (sajnos sokat utánozza a nővérét, és igen fogékony mindenre, főleg a butaságokra), mire én mondtam neki, hogy ne nyújtogassa a nyelvét, mert elviszi a cica. Csak nevetett, és nyújtogatta tovább. Egyik alkalommal kint volt az udvaron, és meglátta a szomszédék macskáját. Kiabálva szaladt a kapuhoz, hogy cica, cica, majd megfordult, és sírva beszaladt. Kérdem tőle, hogy mi a baj, erre sírva mondja, hogy cica, cica, és nyújtogatja a nyelvét. Lehet, hogy mégis elvitte???

Mostanában elég sok újhagymát eszünk, amit Ádi egyszerűen csak virágnak nevez. Neki végül is mindegy, mert a virág is hasonló, sőt szerinte meg is lehet enni...

Elmaradva - avagy folytatás egy szülinapi bulival

Elmaradtam egy kicsit a blogírással, mert közben kitavaszodott, és elég sokat kint vagyunk az udvaron, alvásidőben pedig próbálom magam utolérni.

Szóval ott hagytam abba, hogy március második felében Bia hivatalos volt élete első igazi szülinapi bulijába. Egy játszóházba hívtak minket Daniék, ahol volt arcfestés, ugrálás-tombolás, tortaevés. Jó volt látni, hogy a lányom nem egy elveszett gyerek, felmászott a legmagasabb helyre is, átküzdötte magát a kötélhágcsón, és lecsúszott jó magasról. Köszi Eszti mégegyszer, és ígérem, küldöm a képeket.