Hévíz

Egy hónapja (amikor a képek szerint még igencsak tél volt) Hévízen töltöttünk 4 napot. Az egész úgy kezdődött, hogy amikor hazajöttünk augusztusban a nyaralásból, és elmentünk vásárolni, megállítottak minket, hogy húzzunk 3 borítékból. Sikerült a 10000 forintos kedvezményt kihúzni, ami azt jelentette, hogy ennyivel olcsóbban mehettünk az Ágnes Hotelbe. Aztán Bia elkezdte az ovit, jöttek a betegségek, mi pedig sorra mondtuk le a lefoglalt időpontokat, míg végül március elején végre sikerült elutaznunk. Nagyon jól éreztük magunkat, a helyiek nagyon kedvesek voltak, mindig megállítottak minket egy-egy jó szóval, a hotelben maximálisan teljesítették amit kértünk (egy pótágyat meg egy mikrót is kaptunk), szóval olyan volt, mintha nem is Magyarországon lettünk volna (szomorú ezt leírni). Bia végre tudott medencézni, bár ő végig meg volt arról győződve, hogy Hévíz azt jelenti, hogy medence, mert egyfolytában azt kérdezgette, hogy mikor megyünk Hévízre (=mikor megyünk úszni). Nem voltak ám mindig ilyen jók: Találtunk egy szuper játszóteret, ahol Ádi nem győzött hintázni, Bia pedig a többi játékkal játszani:

Zalán

Tudom, hogy mostanság nagyon nehéz megélni, pláne kisgyerekekkel, akiknek a szülők mindent megadnának. És pláne úgy, hogy közben az egyik szülő "nem dolgozik" (dehogynem dolgozik, 24 órában anya, de azt nem fizetik meg. Legalábbis nem a hagyományos értelemben.) Emelkedik mindennek az ára, küzdünk a fennmaradással. Én mégis amikor értesültem Zalánról, azt gondoltam, hogy ennek a kisfiúnak szüksége van a segítségre (talán azért is érintett meg jobban az esete, mert hasonló korú kisfiam van). Nagy összeget nem tudok adni, de ha mindenki ad egy keveset, hátha esélyt kap a normális életre.