BÚÉK

Egyes babonák szerint az történik az emberrel egész évben, amit az első napon csinál. Mivel én jövőre nem szeretnék egész évben betegséget, ezért inkább még most írok Ádi bárányhimlőjéről, hogy jövőre ne ezzel kezdjek. Mostmár szerencsére lassacskán túl vagyunk rajta, bár karácsonykor még 39,2 volt a láza, és alig akart lemenni. Annyi pötty jött ki rajta, hogy ideiglenesen megkapta a Túró Rudi becenevet, és hozzátettük, hogy "a pöttyös az igazi!". Lassacskán száradnak már le, de levegőre majd csak a jövő héten mehet valamikor. Legalább ezen is túl vagyunk. Pöttyös képeket direkt nem készítettem egyik gyerekről sem.

Karácsony

Ez a karácsony is gyorsan eltelt, mint az összes többi. Az ember annyit készül, átgondolja az ajándékokat, beszerzi, megfőz, kitakarít, készül, izgul, hogy minek lesz a legnagyobb sikere - aztán mindez egy délután alatt hirtelen véget is ér.

Idén éreztem azt, hogy Bia várja a történéseket: azt, hogy az Angyalka reggelre először a karácsonyfát hozza el (így nem kell kapkodni az alvásidőben, hanem reggelre díszesen áll a karácsonyfa), aztán alvás után jön az ajándék is: "És anya, szerinted milyen ajándékot hoz majd nekem az Angyalka?" Mindennek nagyon örült, minden ajándékot sikerült eltalálnom. Egy biztos: jó, hogy Ádi is kapott ajándékot, mert így Bia tudott mivel játszani (miért a kicsi játéka a szenzáció?), és az is tény, hogy megint az én ajándékomra volt mindkét gyerek kíváncsi. A képen Ádi éppen a doboz mellett áll, Bia teszi vissza az Ádi által leszedett díszt, hogy utána megkérdezze, hogy kibonthatja-e az én ajándékomat?

Mindenesetre félelmetes, hogy Biának milyen megfellebezhetetlen bizalma van a szüleiben: kérdezett mindenfélét az Angyalkáról (hogyan hozza a fát és az ajándékokat, láthatja-e őt, találkozhat-e vele), mi pedig mondtuk, hogy az Angyalkát nem lehet látni, mi sem látjuk őt, egyszer csak huss és már itt is vannak a csomagok - és ő ezt zokszó nélkül el is hitte.

Játék közben

Miért van az, hogy a legjobb játék sohasem a gyereknek szánt játék?

Menyasszony

Bia elég rendesen rá tud kattanni dolgokra: három hétig Micimackó különböző részeit néztük, és amikor már - bár nagyon szeretem - unalmassá vált, megtaláltam Bogyó és Babócát. Akkor azt néztük két hétig, de úgy, hogy a második hét végére Bia kívülről fújta a fejezeteket. Valahogy előkerült az esküvőnkről a felvétel, és most az a sláger! Nézem a hét évvel ezelőtti önmagunkat, hallgatom a mulatós nótákat, és hallgatom Biát amint sorolja az ismerősöket. Néha dühösen közli, hogy "velem nem táncol senki!", utána meg felveszi Ádi hálózsákját, magára keríti Ádi lepedőjét és közli, hogy ő a menyasszony. És egy igazi menyasszonynak kistáska is dukál!

Csak röviden

Az úgy volt, hogy tegnap majdnem írtam egy olyan bejegyzést, hogy az én kisfiamnak igen kifinomult az ízlése, csak úgy fintorgott a Bia által anno olyan nagyon finomnak tartott céklafőzelékre. Szó szerint tapsolt, amikor a borsóleves sárgarépájából adtam neki (amit előzőleg szintén kifogásolt), és nagyon ízlett neki a túrós tészta, amiből viszont én nem akartam neki még adni.

Mára kiderült, hogy mi ez a fene nagy válogatás: rajta is kijött az a fránya bárányhimlő. Pont most, amikor a hajamat elhagyva készíteném a töltött káposztát, sütném a sütit, porszívóznék és hajat mosnék egyszerre, hogy az ajándékok becsomagolásáról ne is beszéljek. Viszont délre megnyugodtam: elfogadtam, hogy ez van, legalább két nappal előbb kezdődik, hamarabb lesz vége is talán. A többi meg majd lesz, ahogy lesz. Csak a hajnali bekakilás maradna el, akkor már egészen ki lennék békülve a helyzetemmel.

Kire ütött ez a gyerek 1?

Ezt a bejegyzést már régen meg akartam írni, akkor, amikor Ádi még csak pár hónapos volt, de valahogy elmaradt. Szóval, amikor pici volt, mindenki találgatta, hogy kire is hasonlíthat. Volt, aki arcának különböző részeit tulajdonította nekem, a többit apjának. A legviccesebb összehasonlítás az volt, amikor azt mondták, hogy cumival rám hasonlít, cumi nélkül viszont tiszta apja... Aztán találtam az apukájáról kiskori képeket, és nyilvánvalóvá vált, hogy tiszta apja. Mostmár csak a göndör haja az, ami engem az öcsémre emlékeztet.

Abba bele sem merek gondolni, hogy mi lesz akkor, ha a természetét is apjától örökölte - elég horror történetet hallottam az általános- és középiskolai évekről. Pedig az előző bejegyzés alapján jobb, ha felkötöm azt a bizonyos gatyát!

Ádival az élet....

finoman szólva sem piskóta. Profi módon szakítja ki az éjjeli fényt a konnektorból, és vigyorogva turkál a ledugózott konnektorban úgy, hogy közben azért szól, hogy nézzem meg mit csinál. Kinyitja a konyhaszekrényt, de nem a műanyag edényeket szedi ki, mert az túl snassz: a jénai tálak teteje sokkal jobban csattan a kövön. Eddig még nem tört el. A CD-ket egy kézzel dobálja ki a tartóból úgy, mintha nem is ő csinálná. Azt majdnem kihagytam, hogy elzárja a radiátort, de úgy, hogy Bia nem tudja kinyitni, és leszedi a gumit a konyhaszekrény ajtajáról, hogy nehogy má' akadályozzam őt a pakolásban. Ma délelőtt az orchideát szedte le az ablakból, miközben egy kávét szerettem volna készíteni a konyhában - a konyháig jutottam, mire megtörtént a baj. Aki ismeri az orchideát tudja, hogy annak speckó följde van, és mivel nem kell sűrűn locsolni, kellőképpen ki tud száradni és repül szanaszéjjel. Ádi profi munkát végzett: jutott a földből a szájába-fülébe, bodyjába, de még a pelenkába is. Persze a "kapd elő" porszívót leégettem, így a port fújó takarítógéppel szedtem össze a földet, ami ismét jó játéknak bizonyult: milyen buli behúzni a zsinórt, miközben én porszívózok!!! :))))

Bezárva

Bia számára a Mikulás ünnepség után véget is ért az amúgy is igen rövidre sikeredett első óvodai félév. A héten a vírusos torokgyulladás miatt volt itthon, most pedig bárányhimlős lett. Tegnap mézest sütöttünk, ő szaggatott, én pakoltam a rácsra a félig-meddig sikerült alakzatokat, amikor észrevettem az első pöttyöt. Mivel már hetek óta nézegetem őt, igazából fel sem fogtam, hogy mit látok, tettük a dolgunkat tovább. Majd lefekvéskor láttam meg két gyanús pöttyöt a vállán, gondoltam ha felébred átnézem tüzetesen. Mire felébredt, már az oldalánál is díszelgett kettő rondaság, sőt az arcán, a szemöldökére is jött egy. Hívtam a gyerekorvost, aki elsorolta a homeos szereket, amiket használni kell. Kimenni tilos, melegen kell lenni, ágynyugalom (az én lányomnak???? Max. ha lázas, akkor fekszik le), és két hét múlva várható Ádinál is a pöttyroham, úgyhogy havas-pöttyös karácsonyunk lesz. Amikor mondtam Biának, hogy oviba nem mehet, kicsit nehezményezte, hogy akkor most mi lesz az oviba szánt mézeskaláccsal, de megbeszéltük, hogy sütünk januárban még egy adagot.

Érdekes, hogy valahogy mindig jobban tartok a dolgoktól addig, amíg ide nem érnek. Most is agyon izgultam magam, hogy mi lesz, ha bárányhimlősek lesznek a gyerekek? Egyelőre jól megy a dolog, Bia ügyesen megértette, hogy ne kaparja el a pöttyöket, ha viszket szól, és behintőporozom. A gond a kimeneti tilalommal van: annyi mindent betábláztam jövő hétre, amikor Bia utolsó heti ovija lett volna: egy gyerekkel, aki mellesleg még beszélni sem tud, könnyebb lett volna az utolsó karácsonyi ajándékokat megvenni, maximum hablatyol valamit az ő nyelvén, de azt úgysem értjük. Bia viszont már figyel, mindent kiszúr, és magyarázhatok, hogy miért mi vesszük meg Ádi karácsonyi ajándékát (mert ez Jézuskának túl nagy doboz, és megkért, hogy vegyük meg mi, ő majd elviszi tőlünk - elhitte).

Remélem ezzel túl vagyunk az összeszedhető dolgok nagyobbik részén, és januártól tényleg többet tud már oviba menni.

Egy kép, egy mondat

Ébredés után: Naaa, elvette a cumimat!


Fényképezőgép?



Ezt meg kell nézni!

Ha nem adod, akkor játszom a nyuszival.

Ott a fogam!

Hercegkirály

Távoli szomszédunk Barbi egy hónapja átjött hozzánk, és levágta a hajamat. Persze Bia ott sertepertélt körülöttünk, és mikor Barbi szárította megfele a hajamat, minden tincset egyenként bodorítva az ujjával, Bia kellő érzékkel hozta játék fésűjét, és ahogy kell kifésülte loknijaimat... Le a kalappal Barbi előtt, mert abszolút jól kezelte a szitut: nem kapott idegbajt, csak tök lazán közölte Biával, hogy tulajdonképpen tönkretette azt, amit még be sem fejezett.

Biának nagyon megtetszett a fodrászosdi, gyorsan ki is próbálta Ádámon új tudományát: megfésülte a haját, és belerakta a fejdíszt, majd közölte: Ádikám gyönyörű vagy, mint egy hercegkirály! Ádi persze rosszul tűrte a mókát, nem győzött sikítani, de nem volt menekvés. Kép pont nem készült, amikor Ádis fején volt a "korona", de azért így is látszik milyen jó lehetett neki...

Státuszolás

Tegnap a szakadó hóesésben voltunk hármasban Ádám egy éves státuszolásást megejteni. A száraz tények a fiatalemberről:

- 9040 gr
- 76 cm
-46,5 cm fejkörfogat
- 46 cm mellkörfogat
- íny rendesen bedurranva (ha jól látom, a négy felső foga jön)

Bia is jött velünk, mert hajnalban fent volt, hogy nagyon folyik az orra. Még jó, hogy elvittem, mert a doktornő belenézett a torkába, és tiszta piros. Hétfőn Mikulás ünnepség lesz az oviban, remélem addigra meggyógyul, de mivel nem lázas, csak az orra folyik, leszek olyan önző és beviszem őt.

Képek Ádi szülinapjáról (a tortás majd vasárnap lesz mamáékkal). Készítettem ám neki egy almás tortát, de szegénykém annyira fáradt volt, hogy a fényképezőre nem is tudtam koncentrálni, csak gyorsan evett egy pár falatot, és már ment is fürdeni és aludni.

Autóóóó.

Profi zenész is volt, aki profin énekelte a "Boldog születésnapot".