Ádival az élet....

finoman szólva sem piskóta. Profi módon szakítja ki az éjjeli fényt a konnektorból, és vigyorogva turkál a ledugózott konnektorban úgy, hogy közben azért szól, hogy nézzem meg mit csinál. Kinyitja a konyhaszekrényt, de nem a műanyag edényeket szedi ki, mert az túl snassz: a jénai tálak teteje sokkal jobban csattan a kövön. Eddig még nem tört el. A CD-ket egy kézzel dobálja ki a tartóból úgy, mintha nem is ő csinálná. Azt majdnem kihagytam, hogy elzárja a radiátort, de úgy, hogy Bia nem tudja kinyitni, és leszedi a gumit a konyhaszekrény ajtajáról, hogy nehogy má' akadályozzam őt a pakolásban. Ma délelőtt az orchideát szedte le az ablakból, miközben egy kávét szerettem volna készíteni a konyhában - a konyháig jutottam, mire megtörtént a baj. Aki ismeri az orchideát tudja, hogy annak speckó följde van, és mivel nem kell sűrűn locsolni, kellőképpen ki tud száradni és repül szanaszéjjel. Ádi profi munkát végzett: jutott a földből a szájába-fülébe, bodyjába, de még a pelenkába is. Persze a "kapd elő" porszívót leégettem, így a port fújó takarítógéppel szedtem össze a földet, ami ismét jó játéknak bizonyult: milyen buli behúzni a zsinórt, miközben én porszívózok!!! :))))