Bezárva

Bia számára a Mikulás ünnepség után véget is ért az amúgy is igen rövidre sikeredett első óvodai félév. A héten a vírusos torokgyulladás miatt volt itthon, most pedig bárányhimlős lett. Tegnap mézest sütöttünk, ő szaggatott, én pakoltam a rácsra a félig-meddig sikerült alakzatokat, amikor észrevettem az első pöttyöt. Mivel már hetek óta nézegetem őt, igazából fel sem fogtam, hogy mit látok, tettük a dolgunkat tovább. Majd lefekvéskor láttam meg két gyanús pöttyöt a vállán, gondoltam ha felébred átnézem tüzetesen. Mire felébredt, már az oldalánál is díszelgett kettő rondaság, sőt az arcán, a szemöldökére is jött egy. Hívtam a gyerekorvost, aki elsorolta a homeos szereket, amiket használni kell. Kimenni tilos, melegen kell lenni, ágynyugalom (az én lányomnak???? Max. ha lázas, akkor fekszik le), és két hét múlva várható Ádinál is a pöttyroham, úgyhogy havas-pöttyös karácsonyunk lesz. Amikor mondtam Biának, hogy oviba nem mehet, kicsit nehezményezte, hogy akkor most mi lesz az oviba szánt mézeskaláccsal, de megbeszéltük, hogy sütünk januárban még egy adagot.

Érdekes, hogy valahogy mindig jobban tartok a dolgoktól addig, amíg ide nem érnek. Most is agyon izgultam magam, hogy mi lesz, ha bárányhimlősek lesznek a gyerekek? Egyelőre jól megy a dolog, Bia ügyesen megértette, hogy ne kaparja el a pöttyöket, ha viszket szól, és behintőporozom. A gond a kimeneti tilalommal van: annyi mindent betábláztam jövő hétre, amikor Bia utolsó heti ovija lett volna: egy gyerekkel, aki mellesleg még beszélni sem tud, könnyebb lett volna az utolsó karácsonyi ajándékokat megvenni, maximum hablatyol valamit az ő nyelvén, de azt úgysem értjük. Bia viszont már figyel, mindent kiszúr, és magyarázhatok, hogy miért mi vesszük meg Ádi karácsonyi ajándékát (mert ez Jézuskának túl nagy doboz, és megkért, hogy vegyük meg mi, ő majd elviszi tőlünk - elhitte).

Remélem ezzel túl vagyunk az összeszedhető dolgok nagyobbik részén, és januártól tényleg többet tud már oviba menni.