Belevágtunk

Hiába szerettem volna Ádámot ugyanúgy 6 hónapos koráig mint Biát kizárólag szoptatni, egyszerűen nem jött össze. Ádámnak valahogy feneketlen a bendője, olyan hurkák vannak a combján, ami Biának soha nem volt és soha nem is lesz. Kiveri a balhét ha nem kap eleget enni, és egyszerűen nem alszik napközben. Ezért hát vettem egy nagy levegőt, leküzdöttem az összes lelkiismeret-furdalásomat, és elkezdtem a hozzátáplálást: ebédre és vacsorára Sinlacot adtam neki. De valami nem stimmelt: ebédre ügyesen megette a Sinlacot, uzsonnára elfordult, amikor szopiznia kellett volna, a tápszer sem kellett neki. Vacsorára úgy-ahogy evett a Sinlacból, de szopizni már végképp nem akart. Ezért figyeltem őt, gondolkodtam, és rájöttem, hogy nagyon eltömi őt az ebéd, ezért további elveimet is feladtam: szopi után ebédre krumplifőzeléket adtam neki. Öröm volt őt etetni: először ízlelgette a falatot, de aztán nagyon jól evett belőle. Uzsonnára szintén cici és őszibarack. Na itt aztán magamban ujjongtam: ismét jól eszik! És ahogy az őszibarackot kóstolgatta, cuppogtatta, kicsit hunyorgott a szemével, mert savanyúnak találta (pedig Bia is lemeózta, és nem volt savanyú!). Vacsorára a Sinlac annyira nem jött be, úgyhogy még valamit ki kell találnom, de remélem ez sem fog kifogni rajtam.