Hármacskán

Bia mamáéknál nyaral. Vasárnap délután vitték őt el anyuék. Egymásra néztünk, hogy "Na, most lesz egy kis csend!". Ádám valószínűleg megértette, hogy miről beszélünk, mert azonnal hangos kiabálásba kezdett.

Ma hétfő délután van. Búsulunk. Az idő cammog, félóránként telik el tíz perc. Még mindig nincs este, és pláne nincs szerda reggel, amikor is Ádival megyünk Biáért, hogy aztán négyesben csavarogjunk egyet mamával. Pakolok be az új könyvszekrénybe (hogy vártam, hogy ne legyen itthon Bia, mert akkor legalább tudok haladni), de nem megy úgy, ahogy kellene, nincs aki feltartson, szétszedjen mindent, háromszor is megkérdezze, hogy "ez mi?". Menni kellene a gyógyszertárba, de Bia nélkül? Hiszen ott van a "golyós játék", amivel ő annyira szeret játszani. Oda vagyunk, meg vissza, pedig csak két napig nem látjuk őt.

Addig is képeket nézegetek, többek között ezeket. Lehetne az a címük, hogy: Megtelt. Vagy az, hogy: Hova is férne a harmadik gyerek?