Ma vásárolni mentünk a gyerekekkel. Ahogy kikanyarodtunk utcánkból, az aszfaltos úton már láttam az elütött macskát. Persze Bia is kiszúrta, és záporoztak a kérdések: Az mi? Mi történt vele? Már nem nyávog? De a többi macska nyávog? Hova fog kerülni? Ki fogja onnan elrakni?
A macskaügy mostanában napirenden van amúgy is nálunk: Bia egyfolytában macskát szeretne, mi pedig nem. Elég egy Folti kutya, a kutyák és macskák amúgy sem szeretik egymást.
Még jó, hogy olvastam egy pár Vekerdy Tamás véleményt "kényes kérdésekre", és tudom, hogy a gyerek csak annyit és addig érdeklődik, amíg az életkorának megfelelően megkapja a választ (tehát nem fog mélyen belemenni a halál kérdésébe, hanem megelégszik azzal, hogy meghalt - majd egy pár év múlva úgyis rákérdez). Ezért hát jól megrágván a szavakat válaszoltam Bia minden kérdésére. Mégpedig: Biztosan elütötte egy autó (mellesleg mennyivel mehetett a lakó-pihenő övezetben az az autós, aki az út közepén elüt egy macskát????), a gazdája majd eltemeti, a temetőbe, a többi állathoz, és igen, ő már nem nyávog, de a többi macska igen...
A macska esete fürdéskor is felmerült, azzal a végszóval, hogy: és majd nemsokára nekünk is lesz, egy gyönyörűűűű macskánk. Azt hiszem, ez még nem lefutott téma...
3 megjegyzés:
Hát, Andi, az azért nem igaz, hogy a kutyák és a macskák nem szeretik egymást ... :)
Azt hiszem cica nélkül nem fogjátok "megúszni"! Bia legalább annyira szereti az állatokat, mint az Anyukája.
Hogy vagytok, rég írtál! :)
Megjegyzés küldése