Konkurencia

Ez a párbeszéd tegnap este zajlott Biával fürdés közben:
- Anya nekem van tej a cicimben?
- Nincsen, majd akkor lesz, ha neked is lesz kisbabád.
- Mikor lesz nekem kisbabám?
- Majd akkor, ha lesz egy férjed, mint nekem is apa.
- Neeem, nekem nem lesz férjem, nekem apa a férjem.
- Nem nyuszika, apa az én férjem.
- Akkor majd kidoblak téged a kukába, és apa az én férjem lesz.

Vajon honnan jött ez a kukás ötlet? Tény, hogy Bia oda dobja a szemetet, vagy azt ami már nem kell (néha még Ádámot is odatenné...), de mi sosem mondtuk neki, hogy bárki is a kukába kerülhet.

Kilakoltatva

Ádám életének talán negyedik hónapjától kezdve éjszakánként nagyon rosszul aludt, volt, hogy kétóránként felébredt. Már annyira fáradt voltam, hogy nem is emlékeztem arra, vajon volt-e egy normális éjszakánk, mióta megszületett (volt olyan, hogy úgy adtam a szájába a cumit, hogy a következő ébredésénél nem emlékeztem rá, és kerestem össze-vissza). Hiába mondta Zsolti, hogy menjünk ki a nappaliba aludni, önző módon ellenálltam (nem volt kedvem kétóránként gyalogolni, egyszerűbbnek tűnt csak felülni az ágyban). Aztán két egymást követő át nem aludt éjszaka után döntöttem: Ádám bekerült az utazóágyba, és elraktam őt a hálószoba legtávolabbi zugába. A helyzet jobb lett, legalább akkor nem ébredt fel, amikor lefeküdtem aludni, de kelt 1-kor, 3-kor, fent volt 5-től 7-ig, majd mire végre visszaaludtam én is, 7:30-kor megjelent Bia...
Döntöttem, és kimentünk a nappaliba aludni. Csoda történt! 3-kor arra ébredtem fel, hogy Ádám nincs fent! Kiderült, hogy zavarjuk a fiatalembert álmában, és ezért ébredt meg. Gyanús volt, hogy napközben tök jót alszik, de azzal magyaráztam, hogy valamikor ki kell pihennie magát. Még mindig nem lehet órát igazítani az ébredéséhez, de már csak max. kétszer kel hajnalban, van, hogy csak 5-kor először. Hűűűű, hogy én mennyire kipihent vagyok egy pár napja.

Fél év

Ádám tegnap volt féléves. Még csak ennyi idő telt el mióta megszületett, de már olyan, mintha a kezdetek kezdete óta ismerném, és velünk lenne. Ki emlékszik már a kettesben töltött kilenc évre, sőt a hármasban töltött két és fél év is halványul. Mintha mindig is négyen lettünk volna. Ez az idő kellett ahhoz (de öt hónap mindenképpen), hogy hozzászokjak a megváltozott helyzethez és kialakuljon valamiféle rutin például a káoszos reggeleken, amikor egyszerre ébred a két gyerek, és miközben Ádámot öltöztetem, rakom tisztába, Bia mosakodjon, aztán pedig öltözzön (némiképp lassan, és jól megnézvén, hogy melyik is a póló eleje. És milyen jó lenne, ha a zokninak a sarka nem fix helyen lenne, hanem oda esne, ahogyan éppen felvette - rendszerint fordítva.)
Kellett ez a fél év ahhoz, hogy:
- elfogadjam, az én kisfiam 7:30-kor kel, méghozzá az emésztése ébreszti. Bia kilenckor kelt, és alig kakilt.
- rájöjjek, hogy nem tejfehérje allergiás, hanem egyszerűen csak gyors az emésztése;
- belenyugodjak abba, hogy Ádám délelőtt gyakorlatilag nem alszik, csak max. fél órát. Na jó, ha bekenem az ínyét Dentinox-szal, akkor egyet. És nincs semmi baja, nyugodt, vigyorgós baba.
Tehát gyakorlatilag mindenben szöges ellentéte Biának, éppen ezért sutba is dobhatom a Biával megszerzett tapasztalatom bő 80%-át.
Azért összehasonlítottam őket, de csak suttyomban: Ádám 7270 gr és 69 cm volt pár nappal a féléves fordulója előtt. Egy centivel és szűk 300 gr-mal vezet Bia előtt...

Együtt

Ádám

Bia

Mióta a gyerekek megszülettek...

sok minden megváltozott:

- észrevétlenül beépült a vasalódeszka a nappaliba. Akárhányszor elrakom, másnap biztosan vehetem elő.
- egyfolytában maszatos vagyok. Hol azért, mert Ádám lebüfiz, hol azért, mert köpködve eszik. A legjobb az volt, amikor hajmosás után telibe talált...
- napi szinten pakolok ki- és be a mosogatógépbe, rakok rendet a konyhában, törlöm az asztalt, a járólapot.
- megtanultam pikk-pakk felporszívózni, hogy inkább a gyerekekkel töltsem az időt.
- meguntam a nagy póló, kényelmes nadrág itthoni szerelést. Bár amíg Ádám köpködve eszik, sok értelme nincs normálisabb ruhát felvenni.

De jó is történt:
- én kapom a legfinomabb krémtúrós vagy arckrémes puszit.
- már én is kapok virágot anyák napjára.
- van, aki átöleli a lábamat, és közli: Imádlak anya!
- van aki azt közli: bűűűű, és közben mosolyog nagyokat, hogy csak úgy ragyog a kék szeme.