Bia mondta 3...

Reggel Ádámot etettem, miközben Bia a szobájában öltözött. Éppen a hercegnős bugyival kínlódott, amikor ezt kiáltotta: Anya, a hercegnő nem áll meg a lábán!

A várva várt ágy

Biának már Ádám születése előtt elkezdtük mondani, hogy lassan átköltözik a másik szobába, és fog kapni egy szép ágyat, mert már nagylány. Az ágy kicsit lassan készült el, a hétvégén sikerült összeállítani. Bia annyira megörült neki, egyszer az én, egyszer az apja nyakába vetette magát, és össze-vissza puszilt minket. Sosem gondoltam volna, hogy ekkora örömet fogunk neki ezzel okozni, sőt azt hittem, hogy ragaszkodni fog a rácsos ágyához.

Három napos láz

Ádám a múlt hét elején extra rosszul aludt éjszaka, kétóránként fent volt. Aztán a harmadik napon kiderült a turpisság: reggel 38,1-es hőmérséklettel ébredt. A délelőtti alvás után 38,9-cel ébredt. Hűtőfürdő, Germicid kúp, majd nyugtalan alvás. Délután 38,6. Estére kijött a doktornő, megvizsgálta, de semmit nem talált. Megbeszéltük, hogy másnap vizeletet viszünk a laborba, mert semmi nem látszik "kivülről". Már maga a mintavétel sem volt semmi: kinyitottam a csapot, mondtam neki, hogy jön a pisi, nyomd a pisit. Kb. fél óra múlva (mire én már majdnem bepisiltem, és Bia is túlvolt egy pisilésen), sikerült. Úgy vigyáztam arra a pár cseppre, mint valami kincsre. Másnap kiderült, hogy a vizeletben sincs semmi. Nincs mit tenni, lehet, hogy három napos láza van, de ha nem az, akkor hétfőn vérvétel. Szerencsére a hétvégén rendbe jött a fickó, lett rajta egy pár pötty, de már azok is elmúltak.

Konkurencia

Ez a párbeszéd tegnap este zajlott Biával fürdés közben:
- Anya nekem van tej a cicimben?
- Nincsen, majd akkor lesz, ha neked is lesz kisbabád.
- Mikor lesz nekem kisbabám?
- Majd akkor, ha lesz egy férjed, mint nekem is apa.
- Neeem, nekem nem lesz férjem, nekem apa a férjem.
- Nem nyuszika, apa az én férjem.
- Akkor majd kidoblak téged a kukába, és apa az én férjem lesz.

Vajon honnan jött ez a kukás ötlet? Tény, hogy Bia oda dobja a szemetet, vagy azt ami már nem kell (néha még Ádámot is odatenné...), de mi sosem mondtuk neki, hogy bárki is a kukába kerülhet.

Kilakoltatva

Ádám életének talán negyedik hónapjától kezdve éjszakánként nagyon rosszul aludt, volt, hogy kétóránként felébredt. Már annyira fáradt voltam, hogy nem is emlékeztem arra, vajon volt-e egy normális éjszakánk, mióta megszületett (volt olyan, hogy úgy adtam a szájába a cumit, hogy a következő ébredésénél nem emlékeztem rá, és kerestem össze-vissza). Hiába mondta Zsolti, hogy menjünk ki a nappaliba aludni, önző módon ellenálltam (nem volt kedvem kétóránként gyalogolni, egyszerűbbnek tűnt csak felülni az ágyban). Aztán két egymást követő át nem aludt éjszaka után döntöttem: Ádám bekerült az utazóágyba, és elraktam őt a hálószoba legtávolabbi zugába. A helyzet jobb lett, legalább akkor nem ébredt fel, amikor lefeküdtem aludni, de kelt 1-kor, 3-kor, fent volt 5-től 7-ig, majd mire végre visszaaludtam én is, 7:30-kor megjelent Bia...
Döntöttem, és kimentünk a nappaliba aludni. Csoda történt! 3-kor arra ébredtem fel, hogy Ádám nincs fent! Kiderült, hogy zavarjuk a fiatalembert álmában, és ezért ébredt meg. Gyanús volt, hogy napközben tök jót alszik, de azzal magyaráztam, hogy valamikor ki kell pihennie magát. Még mindig nem lehet órát igazítani az ébredéséhez, de már csak max. kétszer kel hajnalban, van, hogy csak 5-kor először. Hűűűű, hogy én mennyire kipihent vagyok egy pár napja.

Fél év

Ádám tegnap volt féléves. Még csak ennyi idő telt el mióta megszületett, de már olyan, mintha a kezdetek kezdete óta ismerném, és velünk lenne. Ki emlékszik már a kettesben töltött kilenc évre, sőt a hármasban töltött két és fél év is halványul. Mintha mindig is négyen lettünk volna. Ez az idő kellett ahhoz (de öt hónap mindenképpen), hogy hozzászokjak a megváltozott helyzethez és kialakuljon valamiféle rutin például a káoszos reggeleken, amikor egyszerre ébred a két gyerek, és miközben Ádámot öltöztetem, rakom tisztába, Bia mosakodjon, aztán pedig öltözzön (némiképp lassan, és jól megnézvén, hogy melyik is a póló eleje. És milyen jó lenne, ha a zokninak a sarka nem fix helyen lenne, hanem oda esne, ahogyan éppen felvette - rendszerint fordítva.)
Kellett ez a fél év ahhoz, hogy:
- elfogadjam, az én kisfiam 7:30-kor kel, méghozzá az emésztése ébreszti. Bia kilenckor kelt, és alig kakilt.
- rájöjjek, hogy nem tejfehérje allergiás, hanem egyszerűen csak gyors az emésztése;
- belenyugodjak abba, hogy Ádám délelőtt gyakorlatilag nem alszik, csak max. fél órát. Na jó, ha bekenem az ínyét Dentinox-szal, akkor egyet. És nincs semmi baja, nyugodt, vigyorgós baba.
Tehát gyakorlatilag mindenben szöges ellentéte Biának, éppen ezért sutba is dobhatom a Biával megszerzett tapasztalatom bő 80%-át.
Azért összehasonlítottam őket, de csak suttyomban: Ádám 7270 gr és 69 cm volt pár nappal a féléves fordulója előtt. Egy centivel és szűk 300 gr-mal vezet Bia előtt...

Együtt