Az egyik alkalommal, amikor Bia az apukájával ment valahova, apa megmutatta neki legelső közös lakásunkat. Bia megkérdezte tőle, hogy vajon ő is velünk lakott-e? Apa erre azt mondta, hogy nem, akkor ő még a felhők között volt.
Valahogyan eszébe jutott Biának ez a párbeszéd az egyik ebéd közben, amit aztán tovább is gondolt:
- És ha én nem voltam ott veletek, akkor hol voltam?
- A felhők között drágám (még jó, hogy tudtam a párbeszédükről).
- És akkor hogyan pisiltem meg kakiltam?
- Akkor még picike voltál és a pelenkába pisiltél és kakiltál.
- És ki tett engem tisztába? Nem te tettél engem tisztába? - ez már félig sírva hangzott.
- Ott voltak az angyalkák, és ők tettek tisztába.
Remélem olyat mondtam neki, amivel sikerült megnyugtatnom, mindenesetre azóta nem került szóba ez a téma.
1 megjegyzés:
Mi azt szoktuk mondani, hogy akkor még csak a gondolatunkban és a szívünkben voltál:)
Ott pelenkázni sem kell:)
Megjegyzés küldése