Mint második gyerekes anyuka már nem telefonálom körbe a rokonságot, hogy éppen mit produkált a legapróbb, inkább csak magam gyönyörködöm naponta változó arcában, gyarapodó tudásában, figyelésében. Apropó figyelés: Ádám lassan jobban figyel a körülötte hallható zajokra, mint a szopizásra, így Biát meg kellett ma kérnem, hogy kicsit halkabban borítsa ki a táskájából a játékait, hogy Ádám tudjon enni. És ez még csak a kezdet.
Na és amit az egészből ki akartam hozni az az, hogy Ádám tegnap este a hasáról a hátára fordult.
1 megjegyzés:
Ha valami új történik, csak nyugodtan telefonáld körbe a családot,a TI örömötökből részesülhetnek Ők is!
Egyébként Ádám egy kis "csoda".
Megjegyzés küldése