Néha azt gondolom, hogy valaki megátkozott minket/engem (tippem is lenne rá, hogy ki lehetett). Alig gyógyult ki Bia a felsőlégúti köhögős-orrfolyós nyavajából, Ádámnál kezdődött a tejallergiára mutató nem alvás, gyötrődés. Elhagytam a tejtermékek fogyasztását, rendeződött minden egy pár napra, majd Ádámnak elkezdtek mocorogni a fogai, azért nem aludt. Rájöttem erre is, Dentinox-szal kenem, azóta jobb. Most Bia megint elkapta ugyanazt a felsőlégúti köhögést-orrfolyást, de sajnos Ádám is betársult hozzá. Egyfolytában folyik az orra, nem győzöm szívni neki, és ha már kellőképpen lefogtam szegénykémet, és azt hittem, hogy 5 perc porszívózás után igazán üres lehet az orra, még el sem takarítom a kütyüt, már megint szortyog. Ennek megfelelően az éjszakák is pocsékak, többet vagyok fent, mint alszom. Egy hét szenvedés után péntekre ebből is elegem lett, vettünk csecsemőknek való Nasivint, és azzal csöpögtettem estére. Hajnalig jó is volt, utána megint szortyogott. Szombat éjszaka biztosra akartam menni, miután délelőtt hozta a szokásos fél órás alvását, de a délutáni alvás a szokásos 4 óra helyett 2 zaklatottra sikeredett: 2 csepp Nasivin per orrlyuk, és egy adag Nurofen szirup. Tök jó is volt, aludt 4-ig. Én nem: egyfolytában férjuramat böködtem, hogy ne horkoljon... Mi jöhet még?
Ja, azért, hogy jókat is írjak: olyan jó azt látni, hogy Bia milyen aranyosan viszonyul Ádámhoz: beszélget hozzá, Ádám visszagagyog neki, vagy fogják egymás kezét. Volt, hogy együtt játszottak a játszószőnyegen, és mind a ketten nagyon élvezték. Mentem a fényképezőért, hogy lefényképezzem, de bekapcsoláskor lemerült az aksija.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése