Bia múlt hét kedden már jól volt, nem kellett fújni az orrát, nem köhögött, ezért azt gondoltam menjünk el úszni. És mivel olyan régóta mondogatja, hogy velem szeretne menni, gondoltam menjünk, Ádám majd ellesz itthon apával.
Mindenki nagyon kedvesen fogadott, érdeklődtek, hogy hogy van a kicsi, na és hogy mikor kezdjük vele az úszást. Elkezdtük az órát, Bia nagyon ügyes volt, iszonyatosan sokat fejlődött mióta én nem mentem vele. Már szinte úszik, a víz alatt persze. Aztán történt valami, ami megváltoztatta az óra vidámságát, és egy pillanat alatt vágni lehetett a feszültséget: az egyik kisfiú belehányt a vízbe. Anyukája persze kézzel-lábbal tiltakozott, hogy ez nem a vírus, azon ő már túl van, csak bepörgették a játszótéren a hintába, és biztos most jött ki rajta. Ez volt az a pillanat, amikor majdnem megragadtam Biát, és kihoztam a vízből - aztán "nem lehetünk ennyire pechesek!" félmondattal elhessegettem magamtól a gondolatot. Bia és a többi gyerek boldogan lubickolt tovább (mi anyukák már kevésbé), aztán a sok tennivaló között el is felejtettem aggódni. Csütörtök hajnalban Bia sírva szólongatott; bementem a szobájába, és azt hittem elájulok: Bia kihányta a vacsorát az ágyneműjére, a plüsseire, a falra, a pizsomára, szóval mindenhova. Összetakarítottam, vigasztaltam, ágyneműt cseréltem, megitattam, előkészítettem a lavórt a következő adagnak, majd mennem kellett Ádámot megetetni (mintha tudta volna, hogy hamarabb nem érdemes felébrednie). Éppen csak hogy büfizett, már hallottam, hogy Bia megint sír. Nem részletezem, lényeg, hogy a doktornő megállapította, hogy ez bizony a hányós-hasmenéses vírus, diéta, Probinul, Smecta, Normaflore. Az én cserfes, örökmozgó gyerekem három napon át csak feküdt az ágyon, alig akart megmozdulni. Persze szombat reggelre én is elkaptam a vírust, ami nálam ájulással is párosul. Szerencsére Ádám kimaradt a jóból, próbáltam nagyon elkülöníteni őket. Több tanulsággal is szolgál ez a pár hét számomra: soha többet nem fogok áprilisban arra gondolni, hogy megúsztuk szottyosság nélkül a telet; ha még egy ilyen eset lesz úszáson, tutira hazajövünk, mert nem ér ennyit az az egy óra lubickolás.
Mostanság pedig nem is merek arra gondolni, hogy mindenki egészséges...
1 megjegyzés:
Nagyon sajnálom, ez nálunk is végigment mindenkin, Dani kezdte a sort, és utána mindenki kidőlt nálunk. Remélem már jobban vagytok és gyorsan erőre kap mindenki, és idén már nem lesz több betegség!
Megjegyzés küldése