Az első szülői

Túl vagyok életem első szülői értekezletén (az évnyitókor tartottról lemaradtam, mert elfelejtettek értesíteni, hogy felvették Biát, így lemaradtam a szülőiről is). Amikor anno Anyu szülőire készült, négybe hajtott egy A/4-es papírt, és arra írta a fontos dolgokat. Aztán alig vártam, hogy hazajöjjön, és halljam, hogy milyenek vagyunk, hova terveznek kirándulást, stb. Később eljött az az idő is, amikor egyáltalán nem vártam, hogy Anyu szülőire menjen, de azt még kevésbé, hogy hazajöjjön a hírekkel... Úgy tűnik, a rossz hírektől egyelőre nem kell tartania Biának, mert az óvónénik elmondása szerint nagyon értelmes gyerekekből áll a Katica csoport. Már decemberben elkezdtek fogat mosni, ami állítólag később került volna csak sorra, többször elmentek sétálni, és nagyon ügyesen tudtak velük haladni. Annyi dalt és mondókát tudnak, hogy készen van az anyáknapi műsor. Hízott persze mindenkinek a mája, és azt gondolom, hogy ez igaz is lehet, mert eléggé őszintének ismertem meg az óvónőket. Mert elmondták azt is, hogy ők már nem öltöztetik őket, és van, aki ügyesen öltözik egyedül, de van bizony, akinek nem megy (zárójelben azért megjegyzem, hogy ezzel várhattak volna tavaszig, amikor nem kell már overáll vagy annyi cucc, de persze ezt is el kell egyszer kezdeni). Az is kiderült, miután beszéltem a Bia számára szimpatikusabb óvónővel, hogy Bia annyira nem is visszahúzódó, kb. a középmezőnyben van. Ez már azért annyira nem gáz.