Idáig nem mertem leírni, mert nem voltam benne biztos, hogy sikerült. Ugyan második nekifutásra, és némi hátszéllel, de sikerült: Biát felvették oviba. Én egy kicsit lelkileg odavagyok (vajon jól csináltam? nem kellett volna még egy évet várni? vagy esetleg kettőt?), de Bia már alig várja, hogy játszhasson a gyerekekkel. Nem tudom, hogy az ovi szó kb. egy hónap múlva is ilyen lelkesedést fog-e belőle kiváltani, de most ugrál örömében, ha szóba kerül. Már azt is tudjuk, hogy szeptember 20.-án kezdődik a beszoktatás (szép kis szülinapi ajándék ez nekem!!!), csillag lesz a jele (tanulhatok meg rajzolni!). Fél napra irattam be, de már mondták is, hogy aki megteheti annak megköszönik, ha hazaviszi a gyereket alvás előtt, mert nem fognak elférni mindannyian a teremben. Na és ha senki nem teheti meg, akkor ki fog a folyosón aludni?
Egyszóval indul a nagybetűs élet Biának, már nem leszek ott mellette, hogy megpusziljam, ha beüti valamilyét, hogy megigazítsam a ruháját pisilés után, vagy hallgassam a csacsogását. Halkak lesznek a délelőttjeink, az biztos.
1 megjegyzés:
Andi, nagyon örülök, hogy nem vártatok tovább és sikerült Biának bekerülni oviba. Hidd el, kell neki a közösség, a gyerektársaság! :) Fél nap meg gyorsan elrepül, nem fogsz unatkozni! :)
Megjegyzés küldése