(Rém)álmodozó

Valami fura oknál fogva azt hittem, hogy ez Biánál el fog maradni. Sosem ijesztgettük, nem nézett és látott semmi olyat, ami bármennyire is félelmetes lett volna neki, sőt még a meséket is próbáltam szűrni. Aztán gondolom eljött az az életkor, amikor megindult a fantáziája: éjszakánként álmodik, néha rosszat, néha vicceset, de mindig nálunk köt ki, és egy óriási kommandós ugrással landol mellettem, én meg persze hajnalban azt sem tudom, hogy hol vagyok. Aztán séta vissza az ágyba, betakarom, megbeszéljük, hogy aludjon. Reggel pedig megbeszéljük, hogy mit is álmodott. Volt köztük komoly álom (a farkas berepült az ablakomon, láttam a farkast az ablakomból - redőny leengedve de az most nem számít), és volt köztük vicces is (a vázába valaki éjjel kakaót öntött - persze reggel megnéztük, hogy nincs is benne kakaó). Nem tudom mások hogyan csinálják, de nálunk az este most úgy végződik, hogy betakarás, jóéjt puszi, aztán megbeszéljük, hogy farkas csak az állatkertben van, onnan nem is tud és nem is akar kiszökni, aludjon csak nyugodtan, ég a sólámpa, ha megyek aludni lekapcsolom, de ha valami gond van éjjel, akkor kapcsolja fel nyugodtan. A múlt éjszaka működött, úgyhogy most legalább én is aludtam egy jót.